Úgy vélem, ez a válság egyben lehetőség is
A válság mindannyiunkat mélyen érint: shutdown, üzemszünet, berekesztett személyes kapcsolattartás, visszatartott lélegzet, várakozás, üresség, semmi. A koronavírus világjárvány gyökeresen megváltoztatta életünket. Elkerülhetetlenül. A megfelelő időben, felelősségteljes válságkezelés keretében hozott nagyon fontos döntések az emberek érdekét szolgálják. Még ha ezek a mindenkiért hozott intézkedések túlzónak is tűnnek, életeket mentenek!
A vészhelyzet pedig reményeink szerint egyszer véget ér. Amint a körülmények engedik. A valóság azonban az, hogy az intézkedések még egy ideig mindennapjaink szerves és elengedhetetlen részét képezik. Kiemelt kérdés, hogy vajon fennáll-e a teljes gazdasági összeomlás, a társadalmi szerkezet átszerveződésének, a teljes szabadság elvesztésének kockázata? Nem. Nem kell, hogy így legyen. Nem szabad, hogy így legyen. Ellenkezőleg: tovább tudunk lépni, mi több megerősödve kerülünk ki a válságból. A krízis hatalmas kihívás, egyben lehetőség is. Gyakran katalizátorként olyan dolgok fejlődésének mozgatórugója, melyek maguktól sosem változnának. Mindazonáltal képesnek kell lennünk az eseményekből tanulni és a megfelelő következtetéseket levonni. Minden más eljárás stagnáláshoz, a stagnálás pedig végső soron bukáshoz vezet.
De mit is jelent a COVID-19 konkrétan? A vírus a szén-dioxidhoz hasonlatos módon nem ismer országhatárokat és ha átmenetileg is, de egyértelmű nyomokat hagy a bolygó karbon-mérlegén. Az új vírus egyszerre tartja félelemben az egész világot és teremt meg valamit a környezet és az éghajlat szempontjából, ami néhány hete szinte elképzelhetetlen volt. A koronavírus kórokozó világszerte eredményez – legalábbis ideiglenesen – olyan magatartásváltozást, melyre önkéntes módon a lakosságnak eddig csak kis része volt hajlandó. Most mindannyan kénytelenek vagyunk megtapasztalni, hogy mennyi nagyszabású eseményről, körutazásról, repülőútról, személyautóval történő munkábajárásról tudunk lemondani, lehetőségeket kínálva ezzel a környezet- és a klímavédelem számára. Ez nyílvánvalóvá teszi számunkra, hogy változtatnunk kell fogyasztói magatartásukon, így nem folytathatjuk tovább.
A gazdasági szempontú tanulságok jelei is körvonalazódnak: a jövőben nem hagyatkozhatunk egyetlen ellátási láncra, a függőségek csökkentése érdekében a saját ország, illetve a környező régiók által kínált alternatívákat kell keresnünk, előnyben részesítenünk. Különösen, ha alapvető gyógyszerekről van szó, nincs helye kompromisszumnak. A koronavírus-krízis elterjedése sok helyütt gyorsan az élelmiszerüzletek polcainak megüresedéséhez vezetett. Ez egyrészt megmutatta, hogy a mindenütt és azonnal történő élelmiszerhez jutás nem magától értetődő, de azt is, milyen kiszolgáltatottá válhatunk. Az élelmiszerbiztonság nem importálható!
Tény, hogy gazdáink szorgalmának és erőfeszítésének köszönhető a biztonságos élelmiszerellátás. Az év 365 napján állítanak elő kiváló minőségű alapanyagot, termékeket. Áldozatos munkájukat mind gyakrabban nehezítik az időjárási körülmények: fagy, jégeső, aszály, áradások. Védenünk kell az erőforrásokat. Nem feledhetjük: a föld és az agrárium szereplői nélkül nincs élelmiszer.
Összegezve: hálásabbak leszünk azért a sok mindenért, amit eddig magától értetődőnek tekintettünk.
